Notes no.98

Pillanatnyi jegyzetek

2017. máj 15.

Note 02.

írta: LivingInDoubt
Note 02.

Csak ültünk ott. Öten. Nevetgéltünk a színes, férfiasnak a legkevésbé sem nevezhető koktéljaink fölött, bele-belenyaltunk kíváncsian a másikéba. Ő most is Strawberry Colada t ivott. Róla szól ez a nevetségesen rövid bejegyzés. Rövid , mert ha hosszabb lenne sem lenne elég. Arról a lány ról, akitől mindig a pasik toltak el, vagy csak egymás.
Szóval csak ültünk ott a 3 sráccal. Ebből 2 az enyém volt. Tudtam , hogy már rég elbasztam . Ő is tudta. Ő is elbaszta. Elbasztuk. Ki sem kellett mondanunk, hogy tudjuk, mindketten tisztában vagyunk a végével. Nem mondtuk ki, csak csacsogtunk morbid, visszafordíthatatlan dolgokról.

Olyan normálisnak
és jelentéktelennek tűntek
az utolsó percek is.

yu-kichi_600_340305.jpg

Tovább Szólj hozzá

2017. máj 15.

Note 03.

írta: LivingInDoubt
Note 03.

Már a második alkalmad?

 ..kérdeztem az egyik bátor, fekete hajú lányt. Ez a mondat egy könnyes, felöklendezett történetet árnyékolt. Fehér falak, gumilepedők, sok zsepi körülöttünk gondosan egy kupacba szedve. Hátunkon fekve, majd' mozdulatlanul pihentünk egymás mellett az ágyakon, és magunkban számoltuk vissza a másodperceket, majd perceket amikből órák lettek.
Csak tik-takkolt az az óra a fejünkben, már delet is ütött tán mire az első lányt bevitték, s sorban utána mindenkit. Itt már megvoltam acélozva. Mikor felfeküdtem a 40 éves kínzóeszközre, virágok ra gondoltam.

 A fájdalom liliom volt mely első perceiben csak egy gubó, aztán fokozatosan nyílt ki és feszültek szét szirmai, hogy aztán lehullhassanak erőtlenül.
...

Tovább Szólj hozzá

2017. máj 15.

Note 01.

írta: LivingInDoubt
Note 01.

  Ironikus mód egy órára valami hülye regény főhősnőjének éreztem magam. Négy évvel fiatalabbak nálam, ártatlanok.Vagyis többnyire annak tűntek.Csak ültem a kispadon a rongyos testnevelés felsőmben és nagyon igyekeztem nem belegondolni, milyen szagom lehet tőle. Produkálták ők ketten magukat, reméltem, hogy csak nekem. Megnevettettek. Legalábbis nevettem. Ezt bóknak szántam a srácoknak, szerintem annak is vették mert folytatták. Hülye hangokat adtak ki és néha össze-összebunyóztak, gurultak a földön.
  Incselkedtem velük mikor hozzám gurult a labdájuk; csak egy levegőben küldött pusziért cserébe kaphatták vissza. A kis kétszemélyes csapat egy tőlem is magasabb srácból és egy alacsonyabbikból állt. A magas egy tökéletes példája ...

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása