Csak ültünk ott. Öten. Nevetgéltünk a színes, férfiasnak a legkevésbé sem nevezhető koktéljaink fölött, bele-belenyaltunk kíváncsian a másikéba. Ő most is Strawberry Coladat ivott. Róla szól ez a nevetségesen rövid bejegyzés. Rövid, mert ha hosszabb lenne sem lenne elég. Arról a lányról, akitől mindig a pasik toltak el, vagy csak egymás.
Szóval csak ültünk ott a 3 sráccal. Ebből 2 az enyém volt. Tudtam, hogy már rég elbasztam. Ő is tudta. Ő is elbaszta. Elbasztuk. Ki sem kellett mondanunk, hogy tudjuk, mindketten tisztában vagyunk a végével. Nem mondtuk ki, csak csacsogtunk morbid, visszafordíthatatlan dolgokról.

Olyan normálisnak
és jelentéktelennek tűntek
az utolsó percek is.